Az első és második kötetben felvázolt változás követésével elérkezünk a kereszténység elterjedésének korához. Negyedik kötetünk a keresztény ördög-kép kialakulásának folyamatával kezdődik, majd ezt követi a boszorkány-kép bemutatása. A boszorkány-kép szó szerint három kép, Dürer, Parmigianino és Goya rézkarcainak elemzését is jelenti.
A megvádolt asszonyok tudományát, képességeit a Boszorkánypöröly (Malleus Maleficarum) című könyvben foglaltak alapján vizsgáljuk, amelyből érdekes választ kapunk arra a kérdésre is, hogy milyennek látták a nőket úgy általában a 15. század Európájában. Szó kerül az újszülöttek megöléséről, megevéséről, egyéb gyilkosságokról, gyógyításról, nemzőerő csökkentésről, repülésről, jóslásról, másik ember fölötti hatalomról és az időjárás befolyásolásáról. Megismerhetjük, mit értettek szemmel verésen, mi az a lidércnyomás. Ki hogyan és kit változtatott át vagy tüntetett el, legalábbis a boszorkányperek vádlói szerint.
A boszorkánynak nevezettek hatalma, ereje, maguk a varázslatok semmiképpen nem előzmény nélküliek, nagyon is hasonlítanak arra a „praxisra”, amelyről a második kötetben esik szó. Bár ott még tisztelet és félelem járt a nyomában, ebből a középkorra a félelem maradt meg, és hozzá kapcsolódott még a gyűlölet is. Ekkor már halálbüntetés jár annak az asszonynak, aki megőrizte ősi kapcsolódását a nem látható világhoz.
Mindazok, akik mégis gyakorolták a varázslást, az életüket kockáztatták. De nem tehettek mást, mert a hívás élt, a hangok, az érzetek szólították őket, és ezt nem lehetett nem meghallani. Még akkor sem, ha halál járt érte. Mai szemmel elképesztő vádakat látunk, emellett egy olyan ideológia működését, amelyből szinte süt a félelem az asszonyok hatalmától, akik képesek közvetítők nélkül (aki ebben a korban csak egyházi személy lehetett) kapcsolódni a nem megfogható hatalmakkal. El is nevezték mindezt ördöginek, a sátán művének.
Létrehozták az inkvizíciót, mint egyházi bíróságot, és az autodafét, amely a boszorkánynak minősített vádlottak máglya általi kivégzését jelentette. Ma egyre többen próbálják feléleszteni az ősi női tudást, miközben egy teljesen megváltozott és már egyáltalán nem ellenséges férfi – nő kapcsolódás világában élünk. Már senki sem üldöz boszorkányokat, legalábbis a világ jó részében. Nincs tiltva a „varázslás”, bárki felveheti a szálakat…
Felvetődik a kérdés: vajon lehetséges-e még? Mit tehet rgy mai látó, egy mai varázslóasszony a világért? Mi leginkább arra keressük a választ mindhárom könyvünkben, hogy nőként mit kezdhetünk az asszonyőseink által ránk hagyományozott tudással, hogyan éljünk vele.
English