Aktuális Magunkról
Tiltott tudás sorozat Tiltott tudás 1 Tiltott tudás 2 Tiltott tudás 3
Eddák Jötunok Világfa Oseberg hajó
Kapcsolat Copyright English

Jötunok

Állatfej az Oseberg hajóról

Vannak olyan lények a sagákban, akiknek ma már nyomukat is alig találjuk és közülük talán a jötunok a legizgalmasabbak. Létük mitikus, tudásuk misztikus, teremtésmítoszuk meglepően materiális. A jötunok Jötunheimben (a jötunok otthonában), vagy más néven Útgarðrban laknak, amelyik egyike a világfán lévő világoknak. Az Útgarðr szó fizikai és átvitt értelemben is azt jelenti, hogy „kívül van a kerítésen”. A kerítésen belül a szabályozott, ismert, civilizált világot találjuk, amelyet Innangarðrnak neveznek. Innangarðrban van Ásgarðr, az (áz) istenek, és Midgarðr, az emberek világa. Ami ezen kívül esik, az az ismeretlen, vad világ, a Káosz. Az isteneknek és a jötunoknak együtt kell működniük, hogy a civilizált világ és a Káosz erőit egyensúlyban tartsák.

Az Ardagh kehely

A jötunok, körülvéve az elkerített civilizált világot, azt a káosz állapotába próbálják visszahúzni, azaz elnyeléssel fenyegetik – innen a nevük. A jötun (többes száma jötnar) az ó-német etunaz szóból származik és (el)nyelőt, (el)fogyasztót jelent. A jötun szót általánosan elfogadottan óriásnak fordítják, és a szakirodalomban is ezt a szót használják, amely szerintünk félrevezető ezeknek a lényeknek a megnevezésére.

Gjermundbu viking sisak

Az óriás szó a magyar nyelvben olyan valakit jelent, aki az embereknél sokkal nagyobb termetű és jóval erősebb. A sagákban a jötunokról általában nem említik, hogy nagytermetűek lennének – bár néha igen. Sok jötunt okosnak, habár csúnyának írnak le, viszont két istenről is megtudjuk, hogy szépséges jötun lányokat vesznek feleségül. Jóllehet a történetekből a jötunok nem tűnnek túl barátságosnak, de ez semmiképpen nem függ össze azzal, hogy nagyméretűek vagy különlegesen erősek lennének. A jötun megnevezés egy önállóan elkülöníthető fajt takar, amely nem azonos sem az istenekkel, sem az emberekkel, sem az elfekkel, sem dvergrekkel.A félrefordítás talán úgy jött létre, hogy a héber bibliában felbukkanó valóban óriás termetű óriások neve görög-francia-angol közvetítéssel átkerült az ó-német nyelvbe és ott jelentése összemosódott az ó-izlandi jötunnal.
A legelső jötun, Ymir, kétnemű volt. Snorri Sturluson a Próza Eddában így mutatja be őt:

Sutton Hoo sisak

Akkor Þriði azt mondta: Ahogyan Niflheimben hideg volt és minden dolog vad-sötét, hasonlóképpen, amint tudjuk, a közeli Múspellben meleg volt és világos, de a Ginnungagap langyos volt, mint a rezzenetlen levegő. És ahogy összetalálkozott a fagy és a meleg lehelet, az megolvadt és csöpögni kezdett, a folyadékcseppekből, melyek megerjedtek az erő által, amit a hő közvetített; létrejött belőlük egy ember formájú alak, akit Ymirnek neveznek… Semmi esetre sem ismerjük őt el istennek. Ő gonosz és gonosz minden atyjafia. Hrímþursoknak hívjuk őket. Azt mondják, amikor egyszer elaludt, verejtékezni kezdett. Ott a bal keze alatt nőtt egy férfi és egy nő, és egyik lába egy fiút nemzett a másikkal és onnan eredtek mindenek. Ezek a hrímþursok. Azt a legelső hrímþursot Ymirnek hívjuk.

A Ginnungagap a hatalmas káosz, az ásító semmi. Itt, ahol a levegő langyos, és szellő sem rezdül, találkozik össze a fagyott víz a meleggel. Itt jön létre az első lény, Ymir, aki önmagát megtermékenyítve hozza létre a jötunok faját. A sagák tanúsága szerint tehát a jötunok voltak az első lények a világon.

Első kép: Állatfej az Oseberg hajóról.
Az Oseberg hajóban öt csodálatosan faragott állatfejet találtak. Ezek közül négy a sírkamrában volt egy kötéllel összekötve, amely az egyik állat száján keresztül volt vezetve, mint egy zabla. Az oslói Viking Hajó Múzeumban vannak kiállítva.
A képen bemutatott állatfaragás alsó részén egy körülbelül 50 cm hosszú fa fogó látható. Hogy ezeket az állatfejeket mire használhatták, azt nem tudjuk. Lehet, hogy a fogót egy arra kiképzett tartóba csúsztatták, amellyel hozzá tudták rögzíteni valamihez - falhoz, hajóhoz, esetleg egy oszlophoz.

Második kép: az Ardagh kehely.
Az Ardagh kehely lelőhelye Ardagh, Limerick megye, Irország. A kehely ír munka. Ezüstből készült, külsejét arannyal, ezüsttel, üveggel és tűzzománccal díszítették. A 8. századból származik, stílusa késő római. Használatára nézve valószínűleg misebort tartottak benne a templomi áldozáshoz. Az Ardagh kehely egyike a korai ír egyház legnagyobb kincseinek.
Az Irországi Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.

Harmadik kép: Gjermundbu viking sisak.
Az 1943-ban, egy norvégiai sírban talált sisak az egyetlen ismert sisak a viking korból. A Gjermundbu sisak vasból készült, kilenc darabból állították helyre. 970 körül készült, lehetséges, hogy egy korábbi sisak alapján.
Az Oslói Egyetem Kultúrtörténeti Múzeumában látható.

Negyedik kép: a Sutton Hoo sisak.
Vas, ón és réz ötvözetből készült korai angol-szász munka, fejvédőből, arcvédőkből, szemvédőből és nyakvédő részből áll. Az orrvédő rész aranyozott réz. A sisakon több helyen is aranyozott állatábrázolások láthatók, a szemöldök feletti részen például vaddisznó fejek. Készítési idejét a hetedik századra teszik. Egy hajós halomsírban találták Angliában, Suffolkban. Súlya 2,5 kg.
A British Museumban van kiállítva.