Aktuális Magunkról
Tiltott tudás sorozat Tiltott tudás 1 Tiltott tudás 2 Tiltott tudás 3
Eddák Jötunok Világfa Oseberg hajó
Kapcsolat Copyright English

Eddák

Kövessük végig az Eddák elnevezésének meglehetősen hosszú és bonyolult folyamatát, részleteiben elemezve a hasonlóságokat és a különbségeket. Snorri Sturluson (1179-1241) izlandi történész 1220. körül írt egy könyvet Edda néven. Ezt a Codex Upsaliensis első lapjáról tudjuk, ahol ez áll:

Bók þessi heitir Edda. Hana hefir saman setta Snorri Sturluson eptir þeim hætti sem hér er skipat. Er fyrst frá ásum ok Ymi, þar næst skáldskapar mál ok heiti margra hluta. Síðast Háttatal er Snorri hefir ort um Hákon konung ok Skúla hertuga.

A szöveg fordítása:

Ezt a könyvet Eddának hívják. Snorri Sturluson állította össze, ahogyan itt következik. Elsőként az ázokról és Ymirről, majd követi a költészeti rész és sok dolog megnevezése. Végül a Háttatal, amit Snorri írt Hákon királyról és Skúli hercegről.

Snorri az Eddát tankönyvnek készítette. Célja az volt, hogy olvasóival megismertesse az izlandi költészet elemeit, hogy a skáld irodalmat[1] olvasni és értelmezni tudják. Snorri ehhez a bemutatáshoz verseket használt, nagy terjedelemben idézve azokat művében.
Sok vers korábbi, ismert skáldok munkáiból származott, de voltak köztük olyanok, amelyeknek eredetéről az Edda keletkezésének idején nem tudtak semmit. Feltehetőleg Snorrinak egy vagy több olyan forrás, kézirat állt rendelkezésére, amelyek később elvesztek. Snorri Eddája jól ismert volt Izlandon, azonban tudtak arról, hogy kell lennie egy régebbi Eddának, ahonnan Snorri versidézetei származnak. Innen ered az első megkülönböztető jelző: az „újabb Edda” Snorri tankönyve, és a „régebbi Edda”, amit elveszettnek hittek.

Mindez megváltozott a Konungsbók, a Király Könyve (ismertebb latin nevén a Codex Regius) előkerülésével. Valamikor 1260. és 1280. között írhatták le, nem tudták – és most sem tudjuk –, hogy ki írta, vagy gyűjtötte össze ezeket a verseket. Magának a gyűjteménynek nem volt sem neve, sem címe, a Konungsbók első lapja nem különbözik a többitől. A kézirat századokig elrejtve lappangott valahol, és csak 1643. óta tudunk róla, mikor Brynjólfur Sveinsson püspök birtokába került. A püspök Dánia királyának ajándékozta a kéziratot, ezért kapta a Konungsbók, azaz a Király Könyve nevet. A koppenhágai királyi könyvtárban volt 1971-ig, mikor is ünnepélyesen visszaadták Izlandnak.
Jóllehet magát a Konungsbókot később vetették – nem papírra, hanem – vellumra [2], mint Snorri Eddáját, a versek szerzői és keletkezési ideje ismeretlen, de feltehetőleg sokkal régebbiek, mint amikor lejegyezték őket. Az 1260-as években Izland már több, mint kétszáz éve felvette a kereszténységet, ezért a Konungsbók leírói sok helyen prózai magyarázatokat toldottak be, és egyes szövegrészek erőteljes keresztény behatást mutatnak. Az eredeti versszövegek azonban felismerhetők a stílusról, a tartalomról és a szóhasználatról.

A Konungsbók a legismertebb és a legrégebbi azok közül a kéziratok közül, amelyek a Verses Edda egy részét tartalmazzák. A Verses Edda azonban nem egy meghatározott, önálló mű, hanem bizonyos számú vers gyűjteménye. Hogy pontosan mely versek tartoznak ide, arról a szakirodalomban nincs megegyezés. Elsősorban tíz, istenekről szóló éneket, és húsz, mitikus hősökről szóló verset sorolnak a Verses Eddához a Konungsbók alapján. Más, későbbi kéziratokban azonban találtak olyan verseket, amelyek nincsenek benne a Konungsbókban, de tartalmuk és stílusuk alapján a Verses Eddába illenek. A magunk részéről a Verses Edda isteni történetei közé tizennyolc verset sorolunk, a Svipdagsmált kettőnek számítva [3].
A Verses Edda énekei között vannak olyanok, amelyek kerek, egész történetet mesélnek el (például a Hárbarðsljóð), olyanok, melyek kurtán-furcsán félbeszakadnak (mint a Rígsþula), és vannak érthetetlenül töredékesek is (Hrafnagaldr Óðins). Egy biztos, hogy a szövegek versformában vannak, ezért a Verses Edda megnevezés ráillik a gyűjteményre, bármennyi verset tartalmazzon is.

Brynjólfur Sveinsson püspök úgy gondolta, hogy a Konungsbókot Sæmundur Sigfússon izlandi pap és tudós állította össze. A püspök emiatt a Sæmundar Edda nevet adta a verseknek, hogy megkülönböztesse azt Snorri munkájától, de egyben utaljon is rá. Mire kiderült, hogy a feltételezés téves, azaz nem Sæmundur a szerző, a név már rajta ragadt a gyűjteményen. Később Snorri Eddájához hozzáadták a Próza szót, így végképp megkülönböztetve a két Eddát. Összefoglalva az elnevezéseket: Az ismeretlen szerzőjű, meghatározatlan számú vers gyűjteménye a régebbi, vagy Verses Edda, amelyet Sæmundar Eddának is hívnak. A Snorri által írt tankönyv az újabb, vagy Próza Edda, melyet Snorra Eddának is hívnak. A zavart a két Edda között főleg az okozza, hogy a Verses Edda verseiből számos részlet szó szerint felbukkan nyelvi illusztrációként a Próza Eddában.

[1]A skáld irodalomról részletesebben a Kéziratok menupont szól.

[2] A pergamen a középkorban írás vagy nyomtatás céljára elkészített állati bőr (általában borjú, kecske vagy bárány) összefoglaló megnevezése. A vellum a borjúbőrből készült pergamen specifikus neve.

[3]A Svipdagsmál két jól elkülöníthető részből áll. Az első rész, az úgynevezett Gróagaldr (Gróa éneke) Svipdag utazásának előkészületeiről szól. A második rész az utazás befejezése, a rátalálás. Ez a Fjölsvinnsmál, a versben szereplő kapuőrző nevéről.
Lehetséges, hogy a versnek volt egy középső része is, amely Svipdag utazását és kalandjait beszéli el, de ez végképp elveszett.
A két megmaradt verset a Konungsbók nem tartalmazza, legelőször egy 17. században írott kéziratban bukkantak fel. Az összes többi kézirat ennek az egynek a másolata. A Gróagaldrt és a Fjölsvinnsmált a Verses Edda két külön énekének tartották, és csak a 19. században ismerték fel, hogy összetartoznak.